A tipográfiai kompozíció gépesítése és a termelékenység növelése mindig is a nyomtatás egyik fő problémája.
A XIX. században folytatott technológiai versen egyértelmű győztese az amerikai H. Freund (1946) tervei alapján a Linotype (Intertype Fotosetter) volt, ami a meglévő sorszedőgép öntőművének a fototechnikai eljárásra való cseréjével, gazdaságosan üzemeltethető volt. „A rendszer alapja a fényképezhető anyabetű (matrica). A betűket a szedőgép kiszedi, átvilágításuk után a negatív vagy pozitív betűképek a filmen egymás mellé kerülnek. A nyomás e film alapján történik. Ólom vagy betűöntvény a nyomtatáskor tehát egyáltalában nem készül.” – szer. Tombor Tibor. Az újítók sorában ne feledkezzünk meg a magyar származású Uher (Edmund) Ödön-ről (1892-1989) (Edmund), aki 1928-as Uhertype-val messze megelőzve kortársait nagy sikereket ért el. Európában a holland félautomatikus Hadego és a francia Lumitype egységesfényszedőgép tartoztak az új eljárásokon alapuló eszközök közé.