Ma már kevesen emlékeznek arra a korszakra, amikor még nem voltak számítógépek, nyomtatók és fénymásoló gépek.
Az irodai sokszorosítás oroszlánrészét egy mára már feledésbe merült gép végezte, nevezetesen a stencilgép. Ezek a gépek az 1980-as évek elejéig meghatározó szerepet töltöttek be a legtöbb hivatalban, irodában. Megszokhattuk már, hogy a magyaroknak a legtöbb találmányhoz van valami közük. A stencilgép esetében is ez a helyzet.
1854. március 20-án, Csornán született Gestetner Dávid. Elemi iskolái után nagybátyja üzletében dolgozott, mint hentesinas. Ez a munka azonban nem igazán kötötte le a jó műszaki érzékkel megáldott fiatalembert, így fiatalon, 17 éves korában elhagyta Magyarországot és Bécsben, a tőzsdén kezdett dolgozni. Feladatai közé tartozott, hogy a tőzsdei nap végén kimutatásokat és szerződéseket másoljon. Ez egy nagyon időigényes és frusztráló feladat volt, hiszen minden példányt egyesével kellett megírni majd összehasonlítani az eredeti példánnyal, hogy a szöveg teljesen azonos legyen. Ekkor kezdett el azon gondolkodni, hogy kell lennie egy jobb és gyorsabb módszernek a dokumentumok sokszorosítására.
A jellemzően 50-100 példányban készülő szerződések, megállapodások, levelek nyomdai sokszorosítása igen költséges lett volna. Gestetner 1880-ban érkezik Londonba, itt kap szabadalmat első találmányára a „kerekes toll”-ra (cyclostyle pen).
Ez a toll egy olyan szerkezet, melynek a hegyén egy apró fogakkal ellátott kerék található. Írás közben a papírt a kis fogak perforálták, ezzel, mint egy nyomó formát létrehozva. Ez a toll volt az alapja következő találmányának, a sokszorosító gépnek (stencilgép). A perforált papírt eleinte egy faládába helyezte. Egy szöveten keresztül festékezve a perforált íven keresztülhatolt a festék, így a formára egy tiszta ívet helyezve, enyhe nyomás hatására megkapta a perforált ívvel azonos nyomatot. Ezt a fadobozt tekinthetjük az első stencilgépnek.
A sokszorosítás azonban nem volt igazán tökéletes az akkoriban forgalmazott papírok minősége miatt. Gestetner rájött, hogy ehhez a technológiához leginkább a hosszúszálú rostokból készült viasszal bevont, úgynevezett „kite”papír a legmegfelelőbb. Ezt a fajta papírt keleten sárkányok készítésére használták. Az ilyen típusú papírra készült formákról már 1200 másolatot tudnak előállítani óránként, ahogy egy 1890-es években megjelent hirdetésben olvashatjuk. A maximum példányszám akár a 10000 darabot is elérhette egyetlen formáról. Mindezt bármiféle nyomdai előkészítés nélkül.
Gestetner 1881-ben Londonban megalapítja a Ricoh Company Cyclograph céget. Találmányát folyamatosan tökéletesítve 1906-ban London északi részén Tottenhamban megalapítja a stencilgépek, festékek, hengerek és a kerekes toll gyártására szakosodott üzemét. A sokszorosítógép egyre sikeresebb lesz, a gyár gyors ütemben fejlődik. Hamarosan nemzetközi fiókhálózatot hoz létre gépeinek forgalmazására. Gestetner gépe ekkor már közel sem hasonlít egykori fadobozos elődjére. Két dobhengeren körbeforgó alulról festékezett selyem anyagra kerül a stencilforma. A forma alatt a festékezést már oldaldörzsöléssel ellátott hengerek is segítik, így a stencilforma festékezése még egyenletesebb lesz.
A gép egyik védjegye a forma befogására alkalmazott apró fémtüskékből kialakított rögzítő rendszer. A tüskék az „A Gestetner” nevet formázzák. Értelemszerűen a stencilpapíron is ez a perforálás jelent meg, hogy a formát rögzíteni lehessen a dobokra. Ez a rögzítési mód az utolsó stencilgépek gyártásáig megmaradt. A kézi hajtású gépbe félautomata ívadagoló szerkezet is kerül. Így egy rendkívül kompakt, gyors és jól használható sokszorosító gép jön létre.
Az elektromosság és a villanymotorok megjelenésével a kézi meghajtású gép opcionálisan már elektromos meghajtással is megrendelhető lett. Kezeléséhez nem volt szükség különösebb nyomdai előképzettségre, hiszen a formakészítéshez is elég volt akár egy írógép vagy kerekes toll. Írógéppel úgy készültek a nyomóformák, hogy az írógépből eltávolították a festékszalagot. Így minden egyes leütésnél a leütött betű kistancolta a nyomóformát, amelyről ezután több száz nyomatot is elő lehetett állítani. Az 1930-as évekre a gyár területe eléri a 11 hektárt, fénykorában pedig 6000 embert is foglalkoztatott.
Gestetner szabadalmával majdnem egy időben, Amerikában Edison is bejegyeztette az Autographic Nyomtatás szabadalmát. Ezt a találmányt tovább fejlesztve 1887-ben Albert Blake Dick védjegyeztette le Roneograph gépét. A fő különbség a két gép között az, hogy a Ronegraph egy hengert használt a forma festékezésére, Gestetner gépe ezzel szemben két dobot és festékező dörzshengereket is, így jobb festékezést elérve. A két gép működése első pillantásra nagyon hasonlított, ezért a két cég között a világháborúk közötti időben megállapodás jött létre. Ennek értelmében az AB Dick gépek forgalmazása kizárólag az USA-ban történt, míg a Ricoh Európában és a világ többi részén forgalmazta a gépeit. Volt olyan ország, ahol a Gestetner gépek piaci részesedése akár a 90% -ot is elérte.
1929-ben Gestetner felkéri Raymond Loewy formatervezőt, hogy tervezzen egy sokszorosító gépet a ”szépség, funkció, és egyszerűség” jegyében. Az ekkor 36 éves Loewy egy elegáns, fekete kagyló formájú gépet tervezett. Ez volt az első próbálkozás, hogy egy ipari gépet a formájával is vonzóbbá tegyenek. Ez annyira jól sikerült, hogy beindította a fiatal tervező karrierjét is, aki ezek után olyan tárgyakat, formákat tervezett, mint a híressé vált Coca Cola palack, Exxon és Shell logók, Lucky Strike, Frigidaire hűtőszekrények, Skylab űrállomás.
Az 1970-es években egyre erőteljesebben jelennek meg a piacon a fénymásoló gépek. 1973-ban kezdi forgalmazni a cég az első szeléndobos, hagyományos papírral működő fénymásoló gépet. Innentől számíthatjuk a stencilgépek fokozatos eltűnését. A cég méretére jellemző, hogy ebben az időszakban 52 leányvállalata volt világszerte és 153 országban látta el a gépek forgalmazását és szervizelését. Mára a cég egy nagy cégcsoport (NRG) tagjaként működik tovább. Fő tevékenységük jelenleg a digitális irodai sokszorosítógépek és rendszerek forgalmazása.
A stencil gépeket végül is tekinthetjük az internet elődjének is. Hiszen kis méretüknél fogva és egyszerű kezelhetőségük miatt könnyen váltak az átlag polgár számára is elérhetővé. Ennél fogva pedig a drága és körülményes nyomdai előállítást megkerülve váltak terjeszthetővé az egyéni gondolatok. Ezt a mindenkori hatalom is felismerte, így például a kommunizmusban minden stencilgép szigorú nyilvántartásba volt véve, használatukat erősen szabályozták és csak a kijelölt emberek kezelhették, nehogy rendszerellenes röplapok, felforgató irományok készüljenek rajtuk. Ma már tudjuk, hogy ennek ellenére a legtöbb szamizdat kiadvány, röplap mégis ezeken a könnyen hordozható és elrejthető gépeken készült.
Ezért aztán a stencilgépek bőven kivették részüket a más politikai nézetek terjesztéséből is. A világ nyugati felén előszeretettel használták a művészek és képregény-rajzolók saját kis példányszámú munkáik készítésére. Az ilyen fanzineok és képregények ma a gyűjtők féltett kincsei közé tartoznak.
Szerző: Szili József
Forrás: Magyar Nyomdász